Nagynehezen meghozták a fát a keri lépcsőhöz, és hirtelen kiszorult az autó a garázsból. Habár nagy a pince, de nem akartuk messze vinni a faanyagot a kijárattól. Áll két hatalmas kupac fa a padlón, kb. egy óra volt, amíg kiválogattuk ki hova tartozik. Most az uram elkezdte csiszolni őket. Már egy kicsit aggódom, mert már hatalmas a por a garázsban és mi lesz itt a végére? Nekem most nincs dolgom, én leszek a lazúr-szekció, de még nincs mit festeni. Feljöttem a pincéből, és magányomban elgondolkodtam, hogy mit hoz az élet.
Olyan családból jöttem ahol az apukám messzeföldről híres ezermester, mindent meg tudott szerelni . Trabantot generálozott (haja én még döcögtem a trabi hátsó ülésen bekötés nélkül!) szekrényt készített, kerítést csinált a telken ,meg sk. rakta össze a faházat Esztergomban. Na én meg hozzámentem egy olyan palihoz, aki közölte, a házasságunk első napjaiban, hogy a villanykörte-cserén kívül nem hajlandó mást szerelni és ne is várjam el Tőle. A pénztelenség nagyúr, mert amikor a Trabantunk bedöglött, és pénzünk nem volt,hogy elvigyük szervizbe, nekiállt apuval megszerelni az autót, de aztán semmi barkácsolás. A panelbe is, a beépített szekrényeket asztalos csinálta.
Kiköltöztünk, kert meg minden, jött az első beépített szekrény és az asztalos adott egy hasbaakasztós árat. Elkezdtünk utánaszámolni és kiderült, hogy házilag a feléből ki lehet hozni a dolgot. Úgyhogy lett egy szekrényünk, ami nagyon jól sikerült, és ettől fellelkesülve úgy belejöttünk, hogy mi festettük az emeletet, parkettáztunk. Aztán lett egy tök szupi szabászasztalom, meg polcok a műhelybe. Idén télen felgipszkartonoztak két helységet a pincében (azt hittük lesz lóvé a vegyes tüzelésű kazánra, de ugye nem lett). Aztán elkészítették az emeleti beépített szekrényt. Számomra az eddigi csúcs a nagyfiam szobájában készült bútor volt, amihez készült egy íróasztal is. Most meg a lépcső készül a fűszerdobozaimmal, a kertbe. És lelkesen és örömmel. Szóval azon gondolkodtam mit képes kihozni az emberből egy családi ház. Rá kellett jönnünk, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek saját magunk is. Ha egyszer egy kicsit jobban állunk, már akkor sem fogunk mestert hívni, hanem mi nekiugrunk és megcsináljuk magunk. Mert az emeleti fal festése is hagy némi kivetni valót maga után, de mi festettük és ahhoz képest egész jó lett, a pénzt, meg amit megspóroltunk elkölthettük másra (pl. kerti lépcsőre, meg kerítésre)