November, hideg, eső nincs. Távirati stílusban ennyi, a kertemről többet nem is érdemes írni, mert nincs mit.
Szóval, még a nyáron elhatároztuk, hogy veszünk még gyümölcsfákat, mert a zöld gyep nem a mi erősségünk, és akkor már legyen fákkal telitűzdelve a kert, arról már nem is beszélve, hogy ha van rajta ehető gyümölcs, az királyság. Kimértük, hogy 3db csemetére van még hely, elmentünk a szokásos helyünkre, Fótra. Azt tudtuk kb. mit is akarunk, egy meggy, egy kajszi, talán egy szilva, de ezen belül a fajtákban nem voltunk biztosak.
Reggel így néz ki minden
Kellett még egy meggyfa az érdi bőtermő mellé, olyan, ami vagy előtte, vagy utána érik. Kellett a kajszinknak egy porzófa, mert 3 éve semmit sem tudtunk a fákról, fajtát tudtuk, hogy az kell, mert ízletes, és az fontos, csakhogy kiválasztottuk az egyetlen olyan kajszit, aminek porzófa kell. A harmadik fáról nem volt elképzelés, és lett a baj, mert megint szokásunkhoz híven ott helyben próbáltuk kitalálni, hogy mi is legyen a harmadik fa. Nagyon szerettem volna, egy ringlót, de annak is porzópár kell, és ami otthon van szilva, az persze, miért is ne, nem jó. Sejthető, hogy 4 fával jöttünk haza. Aztán itthon szembesültünk, hogy ahova ott a kertészetben gondoltuk a 4. fát, oda nem lesz jó, nincs elég hely, úgyhogy facsemetével a kezemben rohangáltam, hol lesz a helye a fácskának, a Gábor meg állt az ásóval, és röhögött, és várta, hogy lecövekeljem magam, hogy ez az a hely, ahol jó lesz. Persze az ültetetéssel is megküzdöttünk, mert olyan kemény volt a föld, hogy ásás előtt is be kellett locsolni, hogy egyáltalán az ásó belemenjen a földbe. A fák el lettek ültetve, kicsit sűrűn azt hiszem, de nem rettenek meg semmitől, ez így lesz jó, ahogy van.
Olyan kopár ilyenkor a virágos kertem
Befejeztük a trágyázást is, ugyanazzal a lendülettel szétszedtük a komposztálót. 3 éves már ő is, és kicsi, romos, és teljesen nem jó. Nagyobb lesz, lesz rajta árnyékolás, és beton keretre kerül, hogy ne dülöngéljen, mint az elődje. A régi komposztálót szét is vágtuk, hogy ne tudjuk meggondolni magunkat. Télen az a terv, hogy befejezzük a dobozokat ( még egy hiányzik), meg a komposztálót is megkreáljuk, vagyis a Gábor fog alkotni, én csak aggódóm, tyúkanyóskodom, festek( remélhetőleg nem leszek mindenhol festékes, mint tavaly), és figyelek, és takarítok, hogy ne legyen az egész házban fűrészpor.
Idén most már tényleg vége a kertnek, ma a lemosó permetezést is megcsináltam, már nincs tennivaló. Jövő év még messze van, terveim körvonalazódnak, kíváncsi vagyok, hogy amit idén műveltem, annak milyen hatása lesz jövőre (pl, a felszedett tavaszi virágokat sikerült-e úgy visszaraknom, hogy jövőre kijönnek, és virágoznak), szóval most várok és álmodozom, mert azt mindig kell, hogy a hideg téli napokat átvészeljük valahogy.