Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e, vagy sem, hogy voltunk a-ha koncerten. Számomra mindig Ők voltak a csúcs. Kamaszkorom óta imádom Őket, és a későbbi lemezeik még jobban tetszettek, mint a „Take On Me” .
Az egész úgy kezdődött, hogy meg voltam győződve, hogy nem látom élőben Őket. Valamikor a télen felröppent a hír, hogy feloszlanak, és a Web-oldalukon nem szerepelt, hogy jönnének Magyarországra, csak Ausztriába lesz koncertjük. Gondolkodtunk is rajta, hogy ki kéne menni, de az utazási költségek nagyon megdobták volna a jegy árát. Nehéz szívvel, de lemondtam, hogy lássam Őket élőben.
Aztán egy szép májusi napon buszoztam, és megláttam az a-ha plakátot. Buszról nem láttam semmit, hogy mi is van ráirva. Rögtön hívtam a Gábort, Ő is mondta, hogy látta, Ő is autóból, már megnézte a web oldalt ( tudja, hogy élek-halok értük ),de biztos csak az osztrák koncertet hirdetik, mert a Web oldalon nincs semmi. Május végén úgy alakult, hogy a West end-be volt dolgom, és ott megint megláttam a plakátot Sport Aréna július 14. Olyan gyorsan én még nem fordultam vissza a népstadionhoz,( pont onnan jöttem) 20 perc múlva 2 jegy boldog tulajdonosa lettem.
Nehéz hetek jöttek a családomra,főleg a két gyerekre, akik inkább elbújtak, mert zenei kiképzést tartottam a Gábornak. Próbáltam összeszedni, hogy szerintem melyik számokat fogják énekelni, mert azt olvastam, hogy az egész élet- pályájukból adnak ízelítőt, és sok olyan szám lesz, amit a Gábor még soha nem hallott ( Velem ellentétben, aki rongyosra hallgatta még az Analoque-t is, amit a kritika lehúzott, de én imádtam).A koncert napján vagy 20 évet fiatalodtam, éreztem, hogy megint 16 éves vagyok. Valahol olvastam, hogy meglett 40-es családanyák, úgy ugrabugráltak, mint a tinik. Hát szégyen nem szégyen, de biztos, hogy Rólam is beszéltek. A dühöngőbe voltunk, én ugrabugráltam ,énekeltem( a körülöttem állók ennek nem biztos, hogy örültek), tapsoltam és kiabáltam minden számnál amikor kellett. Volt egy-két szám amit hiányoltam, mert sok olyan kedvencem van, amit igazából nem hallani sehol, de egy jól összeállított koncert volt, sok slágerrel.Az is jól érezhette magát, aki igazából a 80-as évek a-ha-jára emlékezett, mert a végén, a ráadásokban megkapta a „Take On Me”-t. A Gábor azt mondta a végén, hogy nem látott engem még így őrjöngeni. Félve kérdeztem meg, hogy tetszett-e? Azt a választ kaptam, hogy 3 koncert élménye volt eddig. A 2005-ös Mark Knopfler , a tavalyi Depeche Mode, és ez a koncert. Én meg boldog voltam, még napokig csengett a fülem, és vigyorogtam, mint egy vadalma, mert eszembe jutott, milyen jó is volt tininek lenni, és ha még így el tudom ereszteni magam, akkor még belül még mindig megvan az a fiatal lány, és ez megnyugtató.
Kerestem az interneten koncert felvételt, a budapesti koncertről, de nem találtam élvezhető minőségűt, ( a mobillal készült felvétel torz, és nem adja vissza a hangzást).
A Gábornak ez a szám tetszett nagyon:
Nekem nagyon sok kedvencem van, de most az utolsó lemezüket hallgatom rongyosra:
A koncert első pár perce, nem a budapesti, de a hangulatot visszaadja:
A búcsúszámuk,ami koncerten elsőnek hangzott el, akkor hallottam én is először: