Hatalmas titkolózás volt a Szülinap körül, ezt így tesszük mindig, hogy amíg lehet, titokban tartjuk, hova is megyünk bulizni. Vasárnap hajnalban kisütöttem a rántott húst és áldottam az eszem, hogy előző nap este volt erőm bepanírozni, így elég gyorsan elkészült minden. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, alig bírtunk Velük, habár a kicsi mondta, hogy szerinte hova megyünk és pontosan eltalálta, de jó szülőhöz méltóan következetesen tagadtunk mindent. Ezt a félrevezetést a libegőig tudtuk is tartani, utána kár volt minden szóért, úgy ugrándoztak örömükben, mint két kiscsikó. A libegő 10-kor indult, na ezt mi nem tudtuk, úgyhogy várnunk kellet, vagy 20 percet, ami egy kicsit hosszúnak tűnt tekintve, hogy a Matyi percenként kérdezte mikor indul a libegő, de Ő volt az első a libegőn. Nekem a nagyobbik gyermek jutott, akiről kiderült, hogy fél egy kicsit a magasban, de elbeszélgettük az időt és pillanatok alatt felértünk. Na, utána séta le a gyermekvasúthoz. Persze nem emlékeztem, merre kell menni és megkérdeztem egy csoportot, akik elirányítottak, de nagyon furcsán néztek rám, amikor is rájöttem, hogy a régi berögződés miatt úttörővasútról kérdeztem, ami most már gyermekvasút nevet viseli. Öreg vagyok már, no. Persze eltévedtünk, nem nagyon de nem a hivatalos úton mentünk, hanem a dagonyában. Nem hiába túráztam olyan sokat, ezt, hogy egy népszerű kirándulóhelyen eltévesztem az utat, erre csak én vagyok képes. A füstös megérkezett két kocsival, persze ülőhely nem volt állóhely is alig, és egy csomó pótdíjat is elkértek , mert „nosztalgia-vonat”. A gyerekkalauzok aranyosak voltak, azt a két megállót meg fél lábon is kibírtuk. Megérkeztünk Csillebércre, felhámolták a gyerekeket (azért csak őket, mert nekem van önismeretem, biztos, hogy nem lennék képes végigmenni, a páromat meg két éve le kellett menteni az egyik pályáról), és elindultak. Nagyon érdekes élmény a gyerekedet 12 méter magasban egy kötélen csüngve látni. Hatalmas önuralom kellett, hogy a Balázs körül ne aggódjak állandóan, hiszen már 13 éves és tudja, hogy mit csinál. A kicsi még nem mehetett fel a magasabb pályákra aminek nagyon örültem, mert benne egy fikarcnyit sem bízom. A kalandparkról annyit, hogy nagyon jó. Nem olcsó, de folyamatosan fejlesztenek, rengeteg segítő van, készségesek, és ha nem bírja az ember (amíg ott voltunk, kb. 5-6 embert hoztak le), lehoznak egy szó nélkül. A nagyobbik már felnőttjeggyel minden pályán garázdálkodhatott, a kicsi meg még a legkisebbek között rajtolt. A kicsiknek is van nehezebb pálya, két új pálya lett azóta, mióta utoljára ott jártunk.. Kb. 3 körül rajtolunk vissza, persze megint a füstös vonatot fogtuk ki,amin sokan vannak és nagyon drága. Fél órát kellett volna várni a sima vonatra, de úgy döntöttünk, hogy most már mindegy. Visszakapaszkodtunk a János-hegyre, kicsit nehezen ment, no nem a két gyereknek, Ők a tarzan-akció ellenére nagyon fittek voltak, a kicsi még el is barangolt, hogy még kalandokat gyűjtsön, hanem nekünk rokkant felnőtteknek volt meredek a hegyoldal. Visszaértünk a libegőhöz és látom, hogy csak 5-ig van nyitva. Volt egy olyan verziója a programnak, hogy gyalog jövünk vissza,de ezt leszavazták, akkor biztos lekéssük a libegőt. Lefelé a kilátás nagyon szép volt, már amennyire a város szép lehet, hullafáradtan érkeztünk haza (mi felnőttek), de azért hamar csönd lett a gyerekszobákban is lefekvés után
Hogy kerül a csizma az asztalra?
Mivel ez a cég egy családi vállalkozás, ezért rendhagyó módon két teljesen különálló foglalkozás találkozik egy weboldalon.
Ezt az élet rendezte így.
Reméljük hasznos lesz önnek a weboldalunk.2024. október H K S C P S V « máj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 Címke
2014 2015 2016 augusztus barkácsolás betty Dell eper eső esőviztároló fametszés fű gyerek gyümlöcs irisz január junius július kert kerti lépcső krókusz liliom Linux május március november nyár nárcisz rózsa szeptember sütemény tavasz tavaszi tulipán támfal táska tél veteményes virág virágok Windows 7 zöldség április üvegház ősz