Még mindig a támfal-építés uralja a kert nagy részét, lassan-lassan halad, egyszer csak készen lesz. (Nem vagyok benne teljesen biztos, de reménykedek, hogy visszakapom a föld-szörnytől a kertemet.)
A veteményes már gyakorlatilag nincs, egyre hidegebb van, és ezt nem igazán bírják a zöldségek. Egy gyors ötlettől vezérelve, meg attól, hogy találtam egy csomag magot, amit tavasszal elfelejtettem elvetni még augusztusban elvettetem retket, ami mostanra lett ehető és egész jó lett.
A paprika bírja még a hideget
Ez van még a veteményesben, meg hagyma, a paradicsomot nem tudom, meddig tartsam, egyre randább, majd meglátjuk. Amúgy csatatér az egész virágoskertem, alig várom, hogy tavasszal elkezdjék a tulipánok a táncukat, hátha elfelejtem a kuplerájt és a csalódottságomat, ami az elhanyagolt virágaim miatt van. Ha készen lesz egyszer a támfal, az az a pont lesz, amikor a kinti munkák idénre befejeződnek, március körül lehet újra kint molyolni. Rengeteg tervem van, gondoltam összeírom őket, mert magam is kíváncsi vagyok mi fog megvalósulni belőle.
– szeretném a veteményest nagyobbra ásni (ez még most ősszel kellene, de szerintem már nem lesz meg)
– jövőre készül egy pergola, a nyugati fekvésű terasz elé, ami nyáron, délutánonként olyan meleg, hogy elpárolog az ember lánya, emiatt nem lehet használni.
– ha ez készen van szerintem utána fogunk füvezni a terasz mellett, mondjuk még a locsoló rendszer csöveit is le kell fektetni, és azt is szeretném még a füvezés előtt megtenni. (csak azért, mert elegem lett abból, hogy állandóan dúlások vannak a kertben)
– ha lesz pénzügyi keret, megépítjük szalonna sütőhelyet
– amúgy meg rengeteg virágot szeretnék, úgyhogy, szerintem, tavasszal tíz lóval se tudnának a beszerzésektől visszatartani.
– szeretnénk még 2-3 gyümölcsfát, de azt is csak akkor, ha a kupi megszűnik.
A támfal madár-távlatból
Már látszik az íve az emelt virágoskertemnek, és nagyon szép lett, lesz. Közbe megjött a rosszidő, és még jobban lassulnak munkák, de biztos megéri.(Legalábbis nagyon remélem)
Amúgy matekból zsenik vagyunk. A zsalukő kivételével mindenből kevesebbet vettünk, mint kellett volna. Még a betont, hogy nem tudtuk, hogy mennyi kell azt még megértem, hiszen soha nem csináltunk ilyesmit. A vasat pedig pontosan ki lehetett volna számolni, azt hittük pontosan ki is számoltuk, de 40 m-rel lett kevesebb. Ez van. Volt egy kis pót-beszerzés, szegény autónk egy kicsit le volt terhelve.
Mindent egybevetve azért haladunk a munkákkal, még ha néha csigatempónak tűnik is, és attól se félek, hogy jövőre nem lesz mit bogarászni a kertben, de a nagy munkákból egy kicsit most elegünk lett. Remélem, ez az érzés tavaszig elmúlik, mert azért egy-két nagyobb munka még vár ránk, amit jó lenne megcsinálni.