Szóval március. Karácsony környékén még úgy ábrándoztam, hogy ilyenkor már napsütötte arccal, mosolyogva fogok kint kertészkedni, napozni, teázni, és időnként, amikor tényleg nagyon melenget a nap, pokróccal nyugágyban olvasni.
Március 27.-e
Szóval ábrándozni jó, de a valóság fényévekre van a karácsonyi elképzelésektől. Mondjuk pár hete, volt egy kis kertészkedős idő, kigazoltam, megmetszettem a fákat, lepermeteztem, hagymát dugattam. Apropó, hagymaduggatás. Ősszel vettem dughagymát, az árus rábeszélt, hogy sokkal jobb ősszel megvenni a hagymát, higgyem el, hogy áttelel, és sokkal hamarabb lesz finom hagymánk. Nem igazán hittem neki, vettem egy keveset, le is raktam a földbe, de nem vártam csodákat, azt gondoltam, hogy csak el akarta adni a portékáját, én meg elég nagy csacsi vagyok, hogy bekajálok mindent. Szóval február közepén az álam leesett, mert 10-15 centis hagymák vigyorogtak a veteményesbe. Február 28-án, saját zöldhagyma lett a vacsorához tálalva.
Ezekre esetta hó
Most az egész hó alatt van, nem tudom mi lesz velük, reménykedek, hogy a természet nagy túlélő, és mindent kibír. Még március elején örvendeztem, hogy pont lesz nárciszom húsvétra. Ühüm, szóval, van egy csomó bimbóm, ami 2 hete, nem mozdul egy mm-t sem, már annak is örülni fogok, ha egy részük kinyílik majd valamikor áprilisban.
Amit láttam még 1-2 hete a kertemben, hogy szépen lassan élesnek a növényeim. A sásliliomok, íriszek kikandikáltak, a krókuszok éppen a legjobban virágoztak, amikor leesett a hó. Szóval lesz valami kint előbb utóbb.
Paradicsom palántáim
A palántázással elcsúsztam, ami a végén nem is lett baj, mert jelenleg még csak éppen kibújó palántáim vannak. Tervem rengeteg, energiám is sok van, csak már a hónak kell elmúlnia. Szóval a kertem, meg én is reménykedek, hogy lesz még tavasz, mert már nagyon ázunk, fázunk, és köszönjük a télnek szép volt, jó volt, de elég volt.