Azok közé s a szerencsés emberek közé tartozom, akinek a szakmája a hobbija is egyben. Amikor még gyerek voltam, egész kicsi koromtól két dolog érdekelt, a kert és a ruhakészítés. A babáimra is ruhákat varrtam, abból amit éppen találtam otthon, pl. a barbimra maradék függönyből készült esküvői ruha, a nagymamám tanított hímezni, 10-11 éves lehettem ,amikor az első terítőm elkészült, kalocsai mintával. A hímzés iránti szeretetem is megmaradt, keresztszemes képeket varrogatok, ha van rá időm. A növényeket is nagyon szerettem, órákat töltöttem a szobanövények között, ( városi gyerek lévén kertünk nem volt, kamaszkoromig). Ha elmentünk kirándulni, a családom állandóan rám várt, mert nekem mindent meg kellett nézni, csodálni.Anyukám viszont lebeszélt, hogy kertész legyek, azt mondta, hogy nem nőnek való munka, mivel Ő is kertész volt, elhittem amit mondott, és a ruhaipariba mentem, kitanulni a fortélyokat. Nagyon szeretem a szakmámat, soha nem bántam meg, hogy ezt a munkát választottam, mindig imádom, ha dolgozhatok. Sokfelé dolgoztam, mindenfélét, és mindig szerettem, amit csinálok, legyen az egy varrónői munka egy varrodában, vagy szabászat- varrodavezető egy ruházati cégnél. Sok mindent megtanultam a szakmáról amit nem tanítanak az iskolában, örömmel vágtam bele mindig uj feladatokba, szivesen megcsináltam bármit, ami kihívást jelent és ez a mai napig is igy van. Ha valami újat tanulhatok, mindig nagyon boldog vagyok, hogy bövíthetem a tudásomat.
A Gyűszű kuckó az én varróműhelyem fantázia neve. Fizikailag a műhelyemet jelenti, de minden ide tartozik amit készítek: A munkámat, ami egyedi darabokat, készítőknek készült kis-szériás szabás-varrást, és modellezést, szériázást jelent, a családnak , magamnak készült ruhadarabokat, a foltvarrás-munkáimat és persze a hímzéseket.
Az a tervem, hogy ezeket megmutassam itt, és remélem, sok-sok post kerekedik ezeken az oldalakon.